A katakomba-keresztény hagyomány a testiségről

Nem ragaszkodni senkihez, még a testünkhöz, még a lelkünkhöz sem.
Máté 10:21-27

Az önmegtagadás elkerülése hétköznapi hazugság (: az emberek dolgai).
Az önmegtagadás: önmagunk megtalálása  (a lelkünk kitevése Érte ).
Máté 16:21-27

A saját lélek meggyűlölése: SAJÁTMAGA meggyűlölése. Ez komoly ár,
de a toronyépítésnek költségei vannak, és senkinek nem kötelező belefogni.
Lukács 14:25-34

“Bizony úgy van, ahogy mondom nektek:
ha a földbe hulló gabonamag nem hal el,
egyedül marad, de ha elhal, sok magot terem.
Aki szereti a saját lelkét, azzal elpusztítja,
de aki gyűlöli a lelkét ezen a világon,
az örök életre őrzi meg.”
János 12:23-26

A (lelki) gazdagság nehézkes mozgásúvá, végső soron tehetetlenné tesz.
Márk 10:17-31

Megkívánni egy nőt… -  mit is jelent ez, „megkívánni’”?

Bennünk van az, amit megkívánunk másban. A tremendum keltette izgalom tragikus elvétése: elvetése a szentnek.

Elválni valakitől azt jelenti, elhagyni.
(ha csak nem annak hűtlensége miatt hagyjuk el)
Máté 5:27-32

A mennyek királyságáért érdemes lemondani a testi örömökről - miről?
miről is voltaképp? öröm - a miben? kiben?
öröm mi felett? mi alatt?

M.19:3-12

A lélek, mely nem ismeri atyjának az Örökkévalót: ki van adva (a szexusban)
Pál a rómaiakhoz 5:20-6:11

A puszta szex bálványimádás, a lemondás róla Istentisztelet (volna).

De mi “a puszta szex”? Mit nevezünk annak?

S mi a lemondás róla?  Miről is?

“Abból ismertük meg az Isten szeretetét, hogy odaadta értünk a lelkét…”
János 1. levele 3:16

Nem csak a lelkét adta, nem is a szellemét, hanem mindkettő teljét.

A testét.

Kiért adta oda?

- az itt a kérdés.