Ajánlás

Ebben a könyvben is te leszel, mert csak te vagy,

ez van, nevezhetlek önmagadak is, neked, Vanek, én,

vagy ha jobban tetszik, fenség, Papa, baba, mindenség,

Kisasszony, egy ismerősöm, az úr, akárki, akiért itt vagyok,

úgy szólítasz, ahogy akarsz, úgy is én írlak, úgy is én leszek az,

én vagyok a másik, aki lát, akit ismerek, aki engem épp annyira ismer,

amennyire én ismerlek Téged, egy könyvet írok és beszélek a kedvedért,

mint szoktam, éjjel-nappal, belőled, hozzád, együtt vagyunk egyetlen egész,

egy kis ház, levegő, nap, itt, ebben a könyvben elejétől végig,éjjel nappal:Te.

az arcukat is begombolják

Az arcukat is begombolják, ahogy utcára lépnek. Én is jól begombolom az arcomat. De aztán kiváncsian kikukucskálok a résen. Érdekel, mi van. Nézem őket, mint valami rejtvényt.

A buszon és a villamoson ki utazik este?

Az esti buszon és a villamoson villanyvilágítás van, a levegő az apró fényforrások körül gőzölög. Zsúfoltság. Mi is fel vagyunk engedve a buszba, és a tömeg lelkesen összezsúfolódik. Nem is olyan lelkes. Lélek olyan nincsen. Nyugati koholmány.

Senki nem szól senkihez.

Vagy ha igen, olyan hangon, mint aki hivatalosan csinál úgy, hogy durva. Hogy kedves, hogy részeg, hogy azértse. Hogy udvarias. Együtt lenni kényelmetlen és szigorúan kötelező, nyilvános tömegközlekedés.

Emberhez méltó a télikabát.

magam elé