Tag Archive for 'istenhit'

A vallásosság múltja I. - a primitív istenhit (máig)

Don Cuppitt A vallásosság jövője [ford. Hernádi Miklós].
- Budapest : Kulturtrade, 1997.

személyes átdolgozás

istenhitek

A voltaképpeni istenhit az első államtársadalmakkal alakul ki.

Az őskőkori nomád ember barangol a világban.

Az istenhit az első nagy szabású kozmológiai modell,
földi példája éppen maga az állam, a templom
(ma pláza parlament)
évente ismétlődő tisztelgő szertartások középpontja.

900481442_d79ed1ea09

A kultusz fenntartása. Papok egész serege begyűjti
a nekik járó dézsmát, adókat, igazgatják az istenség birodalmát:

közvetítik és értelmezik az akaratát.

tarsadalmi-nyilvanossag

Az istenség a földi templomban fogadja a híveket,
kozmikus szinten is udvaroncok: angyalok.

Ahol ő ül, ott az axis mundi, a világ tengelye. Naná.

A királyokat az istenek egyenesági leszámazottainak tekintették.

Az istenek keresztapjának szerepében,
a királyok katonáikkal oltalmazták a templomokat,
amiért cserébe szentesítették a királyi hatalmat.

pope-pius-xii-1944-03-17-00008855

pope Pius 1944

Az istenség jel,
tulajdon képmásával azonos, mint a Donald kacsa.

Fába vagy kőbe rótt képmás volt maga az isten,
ahogy a szorongva hívő ember számára a gipszszobor
is azonos Szűzmáriával.

Isten volt az a jel, ami az állam
kozmikus tekintélyére,
aprólékos fegyelmi követelményeire,
de a várható biztonságra és jólétre is utal.

Időmérés, éves kalendárium erőltetése.

A nomádok ki nem állgatják a szigorú menetrendet,
az állami vallások azonban ragaszkodnak ehhez.

Így kezdődött az írott történelem.

Az állami egyistenhitnek az időszámítás előtti 2. évezredben
ellentmond a lassacskán előtűnő egyéniség szintje:
az egyéniségnek az állítólagosan istentől vezérelt világ
gyakorta olybá tűnik mintha bármi morál híján lenne,
puszta kiszámíthatatlan esetlegességek irányítanak.

döntés

döntés

Az egyszerű emberek a bronzkortól napjainkig
szerencsejátékosok: ha nem hisznek,
a puszta vakszerencsében bízhatnak.

A vallásosság jövője II.

Don Cuppitt
A vallásosság jövője [ford. Hernádi Miklós]. - Budapest : Kulturtrade, 1997.

személyes átdolgozás

Az igazságot mi teremtjük.  A felfedezés: a felfedés illuzió

Létezésünk rejtelmére nincs eleve adott nagy, végleges válasz.
Nincsenek eleve adott, a kérdéstől független adott válaszok.

A kérdés szüli a választ

Nincs káprázatos, eleve adott harmónia
gondolkozásunk s létezésünk között,
nyelvünk és valóságunk között.

Nincs a dolgoknak rendje,
gondolkozásunk és létezésünk fejlődik, alakul.

Nyelvünket a tapasztalatok, tapaszlatainkat nyelvünk befolyásolja

Nincs végső válasz, ami a halálban, vagy a halálon keresztül tárul fel.

A válasznak az életben kell megszületnie.

Életünk nem zarándokút, a halál az igazság pillanata felé,
a halál nem az igazság és az abszolút tudás pillanata.

Ellenkezőleg, az igazság pillanata az életben van,
a zarándokút az életben zajlik.

Nem az abszolút tudás felé, hanem az elmúlás felé.

Életünk tehát nem utazás a relatívtól az abszolút felé,
az időből az örökkévalóság felé, a jelentkezés - elmúlás
változó és érzékelhető világából a tökéletes, időtlen,
értelmes Lény birodalma felé, a részlegestől az egyetemes felé,
a tükör által homályos tudástól a tiszta
tévedhetetlen, színről színre látás felé.

Hanem életünk maga ez a színről színre látás, éppen ez a színre színre látás.

Éppen most, ezért kell új és új fogalmakat: megvalósuló tetteket teremtenünk magunkban és magunk körül.

Először cselekedve a jót, s csak aztán spekulálva.

Hogy a világ és az abszolutum mint teremtő feladat
testvéri kapcsolattá váljék számunkra életünk folyamán.

A vallásosság jövője I.

személyes átdolgozás

Akik angolul tudnak, tudják: a nagy I nem azt jelenti, mint a me.
Az I jelenti az isteni lényeget bennünk, a me pedig az a valaki,
aki szemléli bennünk ezt az isteni lényeget.

Az, aki reflektál az I-re.

Don Cuppitt
A vallásosság jövője [ford. Hernádi Miklós]. - Budapest : Kulturtrade, 1997.