M. Foucault szerint a kereszténység csak
azért tágította ki, fejlesztette tovább az emberi szubjektivitást,
hogy teljesebbé tegye a személyiség alá vetettségét
az isteni hatalom és az egyházi hatalom előtt.
“Izgalmasabb olyan rabszolgát tartanod,
aki tudja, hogy a rabszolgád.”
„A kereszténység az igazsággal kapcsolatban
más kötelezettséget is előír, nem csak a hitet.
Mindenki köteles tisztában lenni azzal, hogy kicsoda
valójában, vagyis tisztában lenni a benne zajló
történésekkel, elismerni hibáit, felismerni a kísértéseket,
lokalizálni a szenvedélyeit, és köteles feltárni mindezt.
Vagy isten,vagy pedig a közösség más tagjai előtt:
nyilvános vagy magányos tanuvallomást tenni önmaga ellen.”
(Foucault, 1988, 40.o.)
Nincs igaza, vagyis pontatlan, mert elfogult
hiszen az Istenbe vetettnek hitnek kezdettől része
a számonkérés, a szembeszegülés vele.
Nem vagyunk rabszolgák, kivonultunk.