Az Ugyanannak örök visszatérése annyit jelent, hogy a Maszk mögött, amit a látható világegész hord, nincsen senki. A világ - maga ez a maszk: mindíg ugyanazt az egy szerepet játssza végig, mert ő maga ez a szerep. A hős egy öröklét óta játssza ezt a szerepet, és hazudja magának, hogy ez csak az ő szerepe, ő maga az előadás - ugyancsak képzelt vagy hazudott - szünetében vagy végén ő maga, akire akkor is várt egy másik szerep, ha esetleg sosem játszotta el.
Az örök visszatérés gondolásában a hős legbensőbb magánya önmaga is szerep, csak épp egy másik, mint a látható személyiség szerepe, de a két szerep végtelenül függ össze egymással, s most már mindkettő tudja, hogy maszkjuk mögött sosem volt és sosem lesz valaki más.
Tatár György: Az öröklét gyűrűje
Nietzsche és az örök visszatérés gondolata
Gondolat, 1989